Dungeon Siege 3

(IGN: 6.5; Metacritic: 73)

A szép emlékű Dungeon Siege legutóbbi része a jómunkásember Obsidian gyártásában. A második rész mélysége és hossza után ez az epizód kicsit sekélyesre sikerült. Látszik a kialakításából, hogy legalább négyszeri végigjátszásra tervezték. Sajnos a megvásárlást követő héten egyáltalán nem működtek a Steam Achievementek,  így az első 22 szintért bizony semmit sem kaptam. Újra végigkalandozni, akár egy másik karakterrel jelenleg nincs kedvem.

Katerinával kezdtem, mert megtetszett a puskája. A játék végére sikerült kb 300 DPS-ig feltornászni, de mivel a szörnyek velünk együtt emelkednek, annyira nem volt plusz előny.

Kialakításában enyhe Titan Quest és Space Siege érzés kerített hatalmába. Az átjárókról szóló rész kicsit Half Life szerű: "swing around the borderlands". A Mass Effect-es szövegkerék vicces, de semmi hatása nincsen a szöveg helyzetének. Van általában egy nyilvánvaló pozitív, egy nyilvánvaló negatív és egy köztes megoldás. Szerencsére egy single típusban tárolja az életerőt, így a memória szerkesztővel kényelmesen beállíthattam a szintentartást.

A játékmechanika rendben van, bár a nyerő stratégia lényegében a folyamatos szóköz+bal gomb alapú kitérések, mivel az ellenfél főleg minket támad. Anjali ilyenkor kényelmesen megsütötte a többieket. Sajnos ez a kitérés ugyanattól a problémától szenved, mint a Space Siege, mivel a kitérés irányába kell kattintani, és persze utána vissza kell találni a támadó irányába, valószínűleg a képernyő további forgatásával; ami idő. A legerősebb Boss-ok ellen kicsit irritáló volt. Eltévedni nem nagyon lehet, mert eléggé lineáris az út, és alig akad "menj a térkép túlsó felére és gyere vissza" típusú küldetés van.

A grafika rendben van, a zene semmi különleges. Szerencsére minden beszélgetés alá van mondva. Sajnos nem egy Mass Effect szintű átélés, de tűrhető. Kb. 18 óra játékidő.

Összességében jól sikerült játék, nálam 75%. A Steam-en elővételben szereztem meg, mert ajándékba adták az első két részt; érdemes boltban megvenni.